hegy címkével jelölt bejegyzések

merida_test_center-22-640x427

Szükséged van-e egy enduro bringára a hazai hegyekben?

Már régóta furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy az általam annyira vágyott enduro bringáknak van-e értelme a hazai hegységekben való bringázásokhoz? Ennek valamennyire objektív megítéléséhez (bár ez egész téma szubjektív) nem árt ha van kétféle bringa, és ugyanolyan tesztkör.

merida_test_center-21-640x480

Ez össze is állt a Merida Test Camp keretein belül, ahol a hazai Merida Test Center programban részt vevő 13 kerékpárboltos próbálhatta ki a 2017-es bringákat, melyek közül többet megtalálhatsz majd ezekben a szaküzletekben is. A Test Center-ek lényegét pont az adja, hogy ki tudd próbálni az új modelleket, új technológiákat, esetleg összehasonlítani különböző stílusokat.

merida_test_center-20-640x480

Pontosan ezt tettem én is, hiszen bennünk újságírókban is vannak kérdések és legtöbbször különböző terepeken tesztelünk különböző gépeket, így nem áll össze egy egésszé a dolog. Most viszont választ kaphattam a kérdésemre, ugyanis rendelkezésre állt az új karbon vázas Merida One-Sixty a maga 170/160 mm-es rugóútjával illetve az új szintén karbon Merida One Twenty 130/120 mm-es úttal. Egy fokkal jobb lett volna ha nem csak az enduro 650B-s kerekű hanem a trail bringa is, de ezt most így dobta a gép, egyébként M-es és L-es méretben mindkettővel elérhető a One-Twenty!

merida_test_center-19-640x640
Mindkét napon ugyanazt a tesztkört teljesítettem a gépekkel, ami lényeges része az összehasonlításnak. Volt benne aszfaltos mászás, földutas mászás, köves/gyökeres ösvény, singletrail és nagy tempójú lejtőzés is. Mondhatni ideális körülmények. A One-Sixty sem volt igazán lassú az emelkedőkön, kivéve az aszfaltot a ballonosabb gumik miatt, és mind elöl mind hátul lehetett ha nem is lockout-ot, de nagyobb kompresszió csillapítást kapcsolni. Túrázós tempóval nincsen szignifikáns különbség a két gép között az átlagos helyzetekben. Egyedül a meredek technikás emelkedőn van hátrányban az enduro, mivel 69 helyett 65 fokos a fejcsőszöge. Ellenben kompenzálta a rövid 430 mm-es láncvilla hossz (a One-Twenty 445-ös) a fordulékonyságot. Összességében ugyan oda fel tudok jutni egy hosszú rugóutas géppel is ahová egy ugyanolyan nehéz trail bringával. Biztosan mérhető lett volna az időkülönbség, de érzésre ugyanazt adta.

merida_test_center-18 merida_test_center-10

A lejtőkön sok minden elválik. Egyértelművévált, hogy a köves, technikás részeken előnyben van ballonosabb gumijai és hosszabb rugóútja miatt a One-Sixty, csakhogy a tesztkör alig negyedét adta ki az ilyen terep, hiszen nem az Alpokban járunk. Még a Mátrában sem lenne több mint a harmada, pedig az kövesebb hegység. A többi helyen viszont nincsen jelentős szerepe a plusz 30-40 mm-es rugóútnak. Vagyis vegyük hozzá az emberi tényezőt. Az átlag montisnál jobban megyek lefelé, de ismerve az első hazai Mecsek Enduro verseny végeredményét, és az abban induló bringásokat, a top20-ba nem fértem volna bele akkor sem, ha a vállam engedte volna az indulást idén. Sebaj majd jövőre.

merida_test_center-22-640x427

Ellenben ugyanezzel a géppel Kelemen Árpi enduro bajnok lett Romániában (pedig ő XC/maraton versenyző) egy héttel később, tehát nem a bringa teszi az embert hanem fordítva! Pont ez a lényege annak, hogy a tesztjeink mellett saját benyomást is szerezz a kiválasztott bringával/bringákkal, hiszen ami nekem jó, neked lehet, hogy nem és fordítva. A GPS track szerint alig pár másodperccel voltam lassabb lefelé a One-Twenty nyergében, ami egy trail bringa. Itt persze azért a 29-es kerék adott egy kis pluszt, de igazából az átlagos bringázás alatt ez a pár másodperc elhanyagolható. Nem úgy egy enduro versenyen, ahol akár a dobogóról is lecsúszhatsz vele! Tehát nekem a konklúzió az volt, hogy az igazság valahol a kettő között van. A One-Twenty simán jó maratonozni és hazai, vagy külföldi terepeken bringázni. A One-Sixty mindent tud ha nagyon jó bringás vagy, de feleslegesen sok ha nem használod ki. Igazából az enduro versenyzést nem nézve, egy One-Twenty 650B kerekekkel és ballonosabb gumikkal, vagy egy One-Forty (bár ez nehezebb és aluvázas) tökéletesen elegendő itthonra még akkor is ha évi 1-2 alkalommal kiutazol bikeparkozni valamelyik pályára.

merida_test_center-1-640x425

Forrás: Bikemag.HU // Bognár Tamás

14808047_1213504658708718_609317826_o

Shimano XT M8000 teszt

Idén tesztelésre kaptunk egy Cube karbonvázra épített full Shimano XT-vel szerelt tesztbringát, hogy nyúzzuk egy kicsit. Sajnos az időjárás nem volt éppen a legkedvezőbb, de azért megtettük, ami tőlünk tellett.

xtgroup
Mint már említettem, a bringa egy Cube karbon vázra szerelt, Fox F32 Kashima villás, Pro Tharsis kiegészítőkkel megspékelt, full XT-s gép volt, úgyhogy a kellő alapok is megvoltak. Külön pozitívum volt a tesztben, hogy most nem egy kijelölt pályán kergethettük a „vasat”, hanem elvihettem ahova csak akartam, így sokkal technikásabb terepen is megmutathatta, mit is tud valójában.

14808047_1213504658708718_609317826_o
Én személyesen egy 27,5” alu fullyval rendelkezem, így nem csak a szettre, hanem magára a karbon feelingre, illetve a 29-es érzésre is kíváncsi voltam. Mire is gondolok? Egy karbon váz előnye a súlya mellett többek között az is, hogy ha jól van megtervezve, akkor hajtás irányban kellően merev, de a talaj felöl érkező ütéseket is jobban csillapítja, mint mondjuk egy alu váz. A súllyal ugye nem volt gond J, ezt kézbe véve azonnal érezhettük is. Kíváncsi voltam a merevségére, így elvittem egy jó meredek, ámbár aszfaltos emelkedőre. A villa szerencsére kormányról zárható kivitelben érkezett, így maximálisan a vázra koncentrálhattam. Mit ne mondjak durva élmény! Jön az emelkedő, villa lezár, nyeregből kiáll és már téphetjük is a pedált, ugyanis a vázon nem múlt a sebességünk, az tuti. Iszonyat merev volt, ha van erőnk kiállva meghajtani minden hasonló emelkedőt, akkor csak úgy szárnyal a gép. Ebben a kiváló XT hajtómű is nagy szerepet kap, a Hollowtech II rendszer a legmerevebbek közé tartozik kategóriájában. Kíváncsi voltam, mindezek mellett milyen komfortot tud nyújtani a váz/nagy kerék kombó.  A kerékpárt a Hármashatár-hegy ösvényein kergettem, így mindenféle talajviszonyok között kipróbálhattam. A reptér feletti kis egynyomoson, ami olykor igen rázós tud lenni, könnyen haladtam felfelé, a kisebb buckákat elég jól tompította a bringa, pedig csak 29×2,1 gumikkal szerelték. Ami még meglepett, hogy mennyire precízen irányítható a kis csiki-csuki helyeken is, illetve már nincs az a „trolibusz„ érzésem, mint amikor megjelentek a nagykerekűek a piacon. Sokat fejlődött a geometriájuk, már-már kiforrottak, egészen jól fordulnak, de azért a nagyobb tengelytávot érezni még kicsit a szűkebb helyeken. Na de nézzük meg mit tud kezdeni a sziklásabb részekkel. Útba ejtettem hát a híres nagyköves emelkedőjét. Aki ezt nem ismerné, az a Hármashatár-hegy északnyugati oldalán találhatja, ez az út köti össze a vitorlázó repteret a röviden csak HHH-nak hívott hegy tetejével.

hhh-lejtoA képre kattintva Google Maps-en körülnézhetünk :)

Ez egy széles út, ami tele van fix, éles kövekkel, igen megnehezítve az előrehaladást. Nem mellesleg, egyes szakaszokon még jó mély vízmosások is nehezítik dolgunkat. Szóval a terep adott volt, így rá is fordultam az ösvényre. A bringa nagyon kezesen viselkedett, arra ment, amerre akartam. A súlya és a merevsége, segített, hogy tartani tudjam a kellő tempót ahhoz, hogy meglegyen a kellő lendület a nagyobb köveken való átjutáshoz. A váltórendszer precízen tette a dolgát, sosem volt félreváltás, pöccre ment minden. Hozzátenném, hogy kicsit szokni kellett, ugyanis úgy érzem a Shimano áttért kicsit a „keményebb” működésre. A kicsit régebbi szettek finomabban működtek, a váltókarok is kicsit könnyebben mozogtak, ez a mostani viszont határozottabb bánásmódot igényelt. Nincs meg az az érzés, hogy annyit mozog a váltó, amennyit mozdítok a váltókaron, hanem csak egyszerűen váltok és már szépen be is ugrott a következő fokozatba. Ez számomra kicsit idegen volt elsőre, de ha hozzászokik az ember, akkor minden flottul működik. A kedvencem az első váltó volt, mely egy újfajta, úgynevezett Side Swing kialakítást kapott. Lényege, hogy a mechanika nem vízszintes, hanem függőleges tengely mentén mozog, így az egészet sokkal előrébb tudták hozni.

14808817_1213504575375393_1764020099_o

Ennek előnye, hogy több hely marad a kerék és a váltó között, így a vázgyártók szabadabb kezet kapnak a környező részek kialakításában. Pl. rövidíthetőek a láncvillák, ami különösen fontos a fordulékonyságot tekintve a manapság egyre elterjedtebb nagyobb kerékméreteknél, illetve a sártűrő képesség is javul. Nem mellesleg a bovden elvezetést is nagyon szépen meg lehet oldani.  Sokan már temetnék az első váltót, jó példa erre a nagy vetélytárs 1×12 rendszere is. Nyilván annak is megvannak az előnyei, de halandó embereknek szerintem még mindig szükséges az első váltó, amire ez a típus csak ráerősít. Hihetetlen precízen kapcsolt minden körülmények között! Megjegyezném a 2×10/11 váltórendszer már bárkinek, bárhova elég és szinte minden fokozatot ki lehet használni, már nem kell úgy figyelni a keresztbe váltásoknál, mint annak idején a 3x rendszereknél. Gyakorlatilag a nagyobb első lánckeréken, a legtöbb helyen el lehet menni, a kicsit csak akkor használtam, ha nagyon meredeken kellett menni, vagy mondjuk, egy hosszú túra végén már fogy az erő. Én személy szerint szeretek mindig a nyeregben maradni, tolni nagyon nem szeretem a bringát, így jó ha ott van az az első váltó! Persze nyilván ez függ a felhasználástól is, de egy hobbistának, maratonozónak, túrázónak még mindig az elöl/hátul váltós megoldás az igazi. Számtalanszor mentem el nyeregben ülve gonosz mód vigyorogva az egytányéros sporttársak mellett egy meredek emelkedőn, miközben ők szentségelve tolták a gépet. Fokozatokat tekintve elöl 26/36, hátul 11-40-ig terjedt a skála. A Shimano többféle lehetőséget is kínál ez ügyben, hogy mindenki megtalálja a stílusához, erőnlétéhez, kerékmérethez szükséges áttételeket. A bringában lévő kiosztás maximálisan elég volt, mind felfelé, mind lefelé. Utóbbi irányt figyelembe véve sokan mondják, hogy a 36/11 semmire se elég. Véleményem szerint ezt azok mondják, akik nem tudnak pörgetni, nekem olyan bő 50km/h-ig elég volt ez az áttétel. Persze 50-en túl is van élet, de őszintén, ki megy tartósan 50km/h fölött úgy, hogy közben még tekerni is kelljen? Ha valakinek mégis kellene a nagyobb áttétel az választhat ennél nagyobb fogszámú lánckereket is.

1402229477356

Visszakanyarodva a terepre. Felértünk a hegytetőre, úgyhogy jöhet az ereszd el a hajam. Erre több ösvény is kínálkozott, én a Yoko-t céloztam meg elsőnek, ami a DH-sok által kedvelt, ennek megfelelően kicsit át is alakított trail, ami a nagy köves mellett kanyarog. Elég szűk, csiki-csukis, de a 29-es meglepően fordulékonynak bizonyult. Az ugratókat kihagytam, ez most nem az a bringa! J A villa mint az elvárható volt a Fox egykori csúcsmodelljétől kiválóan tette a dolgát, csavarodást, elpattogást, egyáltalán nem produkált. A merevségében nagy szerepet játszik az átütőtengely is, ami hátul is megtalálható a gépen. A hátsó váltó a Shadow+ technológiának köszönhetően igen feszesen tartotta a láncot, az első váltó keretében sem csörgött a lánc, mivel ott egy kis gumit is elhelyeztek a zajok csökkentése érdekében. Szeretem, ha odafigyelnek az ilyen apróságokra! :)

A fékek is kellemesnek bizonyultak, bár láthatóan a súly csökkentése is szerepet játszott a tervezésénél. A fékerő most nem volt olyan brutális, mint azt a korábbi modellnél megszokhattam, bár ebben több mindennek is szerepe volt. Elöl csak 160mm-es tárcsa volt rajta, plusz a kerék is 29”-os. Ez igazándiból ízlés dolga, én szeretem, ha brutálisan fog a fék, de ennek ellenére azt kell mondjam, elég volt a fékerő. Ha szeretnénk nagyobb fékerőt, akkor még mindig felrakhatunk előre egy 180-as tárcsát, plusz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy ilyen bringa alkatrészeinek összeválogatásakor nálam könnyebb bringásokban gondolkodnak!

A kerékről sokat nem tudok elmondani, tette a dolgát, érzésre nem nyeklett-nyaklott, pedig nem kíméltem lefele, kisebb-nagyobb ugrásokat is jól tolerált a nagy kerékméret ellenére is. Nyolcast, tojást, nem sikerült bele rakni! :)

14803091_1213504618708722_2060199947_o
Egyedüli negatívum volt számomra, hogy a rendszer nem mindig szereti, ha hátrafelé tekergetik. Most biztos furcsán néz mindenki, meg hallom, hogy azt szajkózzák sokan, hogy de hát előre kell tekerni nem hátra…Na igen, de ha indulásnál mondjuk rossz szögben van a lábam és ezt egy kis visszafele tekeréssel orvosolnám, akkor megesik, hogy hátul leesik az aktuális lánckerékről a lánc egy másikra, így megnehezítve az elindulást. Ez nem akkora probléma, de azért zavaró tud lenni.

114703207

Összességében ez egy kiváló bringa, sokrétű felhasználással, legyen az túra, verseny vagy akár csak egy meló utáni kis csapatás a hegyen.

Köszönöm a lehetőséget a Paul Lange Hungary-nak!

Írta: NN